I. Prológus

2015. 08. 23.

Sehun,

Sajnálom, hogy nem tudtam teljesíteni az ígéretem. Azt hiszem, mindannyiunknak jobb lesz, ha elmegyek és soha többé nem találkozunk. Nem akarom, hogy miattam add fel a karriered. Az álmod, az egyetlen dolgot, ami megmaradt neked. Kitartóan küzdöttel és harcoltál azért, hogy ilyen messzire juss, és tudom, ha maradnék, a körülöttünk lévő botrány tönkre tenné az életed. Túl sok minden történt ez alatt az év alatt, amit már nem tudunk rendbe hozni. Vak voltam, és nem vettem észre, hogy a tettemmel tönkre teszem a családod. Egyikünk sem tartotta tiszteletben a másik érzéseit, helytelenül cselekedtünk, és fájdalmat okoztunk a körülöttünk lévőknek. Akkora fájdalmat, amit képtelen vagyok elviselni, és nem akarok döntést hozni. A mai társadalom nem tudná elfogadni kettőnk kapcsolatát úgy, hogy folyton reflektor fényben élünk, a rajongóid elpártolnának, s végül semmid sem maradna. Cselekedj helyesen, és tedd azt, amit elvárnak tőled. Még ha fáj is, nem fogom megakadályozni. Mindkettőnknek jobb lesz így. S talán, sok-sok év múlva, amikor már mindenki elkeletkezett erről az egésztől, majd találkozunk és képesek leszünk úgy egymás szemébe nézni, hogy egyikünket sem emészti  a lelkiismeret furdalás és a bűn, amit elkövettünk. 

Vigyázz magadra.

Szeretlek, 

Harin




Remegő kezekkel gyűrtem össze a levelet, ami a fiókban találtam. Könnyeim megállás nélkül potyogtak, s képtelen voltam felfogni a papíron lévő szavakat. Nem a levél miatt sírtam, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt tervezi. A véletlen műve volt, hogy megtaláltam. De már nem számított. Egyáltalán nem. 

Fél órával ezelőtt még minden olyan szép volt. Boldog voltam, mert Harin, életem első szerelme, a karjaim között feküdt, és azt tervezgettük, hogyha véget ér az EXO második turnéja, titokban elutazunk, és együtt töltsük a következő egy hetet. 

Akkor még nem gondoltam, hogy ez fog történni. Nem gondoltam, hogy az apám rájön az igazságra, és visszajön, hogy mindent tönkre tegyen. Nem gondoltam, hogy Harin el fog menni. Örökre.